A hazaszeretetről

Szucsák Bori: A hazaszeretetről

A világon sok ország van,

Egytől-egyik különleges.

Az ember szeretné bejárni mindet,

De mindenkinek csak egy szülőhazája lehet.

Szeretnék eljutni sok helyre,

Felfedezni a világot.

Néha úgy érzem, Spanyolország csak rám vár,

S értem is pengnek a gitárok.

Szeretnék elmenni Kubába, Mexicóba,

Ha egyszer ott leszek biztos eszem majd egy tacót.

Átperdülök Argentínába,

És elsalsázok egy tangót.

Észak-Amerikát szintén bejárnám,

Egyik partról a másikig.

Hollywood és Florida,

New York, Country.

Ázsia is érdekel,

Ó egek, mennyi szín.

Sushi, rizsföld, nagy hegyek,

Ha szerencséd van, tájfunt is túlélhetsz itt.

De legjobban mégis India vonz,

Országok közt a legszínesebbik.

Vennék itt egy szép szoknyát, láncot, fülbevalót,

És, ha eddig nem is tettem, megszeretném a curryt.

Új-Zéland, Ausztrália,

Vulkánok és szigetek.

Úgy gondolom, ha máshol nem is,

Itt korallt még most is lelhetsz.

Bejárnám a világnak minden kicsi zugát,

Ha azt mondanád induljak most.

Elég egy hátizsák,

És futás hamarost.

De lehet, sőt inkább biztos,

Hogy az úton minden este,

Eszembe jutna egy bizonyos,

Kicsi ország neve.

Mehetek én ezerfelé,

Hegyen, dombon, hágón,

Tenger mellett, tavak mentén,

Eszembe jutsz, én kis, saját világom.

A Balatonon vidám nyarak,

A Bakonyban kirándulások,

A Gödöllői-dombságban

Bandukolva elképzelt álmok.

Szeretnék világot látni,

Miért is ne szeretnék?

De szeretnék majd visszatérni

Magyarországra, utam befejezvén.

Nem mondom, hogy tökéletes,

Azt sem, hogy ehhez közelít.

De tudom, hogy itt kell élnem,

Olvastam ehhez elég Vörösmartyt, Petőfit.

Szeretem ezt az országot,

Bár nem mondom elégszer.

Szeretnék Én is változtatni,

Nem hagyok fel az egésszel.

Nem akarok menekülni,

Annyi jó is van itt!

Talán nem pénz, vagy luxus

De igaz, magyar hit.

Néhány korábbi írásom