Rovarszemű ember könyvajánló
Wu Ming-Yi: Rovarszemű ember
Napjainkban egyre égetőbb, megoldandó problámává válik a globális felmelegedés, és minden egyéb, környezetvédelemmel kapcsolatos hír is súlyos csomagként nehezedik a vállunkra. Van, aki tagadja, van aki tenni akar, akad olyan, aki ténylegesen tesz is, de olyan is van, aki egész egyszerűen tojik rá. De érdekes módon valahogyan mindig felmerül egy kérdés, ami még alapjaiban véve is nevetséges és értelmetlen. Kinek a feladata ezt rendbe hozni? Kinek másnak lenne, mint az embereknek? Az állatok, akik persze nem tehetnek az egészről, kezdjenek el szemetet válogatni, és feldolgozni? Vagy oldja meg a föld magától? Persze, ezt senki sem gondolja. De akkor miért merül fel egyáltalán ez a kérdés? Azért, mert egyes emberek úgy gondolják, nekik NEM feladatuk bolygónk megmentése. Mert ők nem hibásak a környezetszennyezésben. Persze, hiszen nem tulajdonosa egyetlen üvegházhatású gázokat kibocsátó gyárnak sem. Illetve nem ő termelteti ki a fosszilis energiahordozókat. De ne tegyünk már úgy, mintha féleszűek lennénk. MINDENKI. Mindenki hibás. És mivel egyértelmű, hogy nem a milliárdos cégvezetők fognak először lépni (habár persze vannak szívderítő példák ilyenre is), nekünk, az átlagos embereknek kell először lépnünk. Igenis alázatosan le kell mondanunk, a következő generáció kedvéért, először mondjuk a műanyag palackos üdítőkről. Aztán a nejlonzacskóról. Esetleg napelemre váltani. De sorolhatnánk még. Kisebb, nagyobb lépések ezek. Mindenki talál magának olyat, amit ő is megtehet. De maradjunk őszinték magunkhoz. Ne csapjuk be saját magunkat azzal, hogy jaj, jaj, én ezt nem tehetem meg. Egészen biztos, hogy valamit tudsz tenni. Igen, ezt a döntést meg kell hozni. Prioritássá kell tenni! Mert ezek a dolgok, ezek a szörnyűségek meg fognak történni, ha nem teszünk valamit. Ezek nem rémhírek, ez a valóság. Nem szégyen megijedni, vagy félni. De miért sírnánk egy sötét sarokban, ha még minden menthető?
Többek között ilyen kérdéseket is boncolgat a Rovarszemű ember című regény amit ebben a hónapban ajánlani fogok. A könyv műfaja Cli-Fi, a megkapó borító után ez tűnt fel először. A Cli-fi elég idegennek hangozhat, én is csak nemrég tudtam meg, hogy létezik ilyen műfaj. Azonban könnyen rá lehet jönni, mit takar. Climate Fiction, amit magyarra valahogy úgy lehetne lefordítani, hogy Klíma fantasztikus. Tehát a Sci-Fi egy ága. Én nagyon sokat foglalkozom a környezetvédelemmel, erről írok regényt, illetve blogot is, tehát egyértelmű volt, hogy el fogom olvasni a művet. Nem csalódtam benne, bár azért kevesebb volt benne a környezetvédelem, mint amennyire számítottam. A környezetvédelem mellett azonban több, hihetetlenül megkapó történetszál fut. Ezek pedig letehetetlenné teszik a könyvet.
A regénynek két főbb szereplője van, de emellett még legalább 5 olyan karaktert ismerhetünk meg, akiknek külön-külön is hihetetlen, lehengerlő, beszippantó történetük van. De nem kell megijedni, nem vészesen hosszú, 400 oldal, és nagyon könnyen, gördülékenyen olvasható. A könyv két fő helyszíne Tajvan szigete, illetve egy másik, ősi, a világtól teljesen független, jelentősen kisebb sziget, Vajo-vajo. Ezt a földet egy kis, ősi, törzs alkotja. Nem tudnak a többi ember létezéséről, és szigetükön kívül csak a tengert ismerik. Hagyományuk szerint minden másodszülött fiúnak, ha betöltötte a tizenötödik életévét, tengerre kell szállnia. Innen pedig nem térnek vissza. Atile'i, a törzs legjobb úszója, és legerősebb tagja is. Elhatározza, hogy nem fog meghalni, és vissza fog térni hazájába.
Mindeközben a Tajvanon élő egyetemi professzor, Alice öngyilkosságra készül. Férje és gyermeke több éve veszett el a hegyekben, és életének már rég nincs értelme. Azonban különös események sorozata miatt Alice életben marad, és elindul a hegyekbe, felkutatni elveszett kisfiát. Két főszereplőnk egy ponton találkozik. Ez a pont pedig mindkettőjük életét megváltoztatja.
Ezt a könyvet mindenképpen 14 év fölött ajánlom, akkor is a keményebb idegzetűeknek. Vannak benne nagyon kegyetlen és őszinte jelenetek, de nem fogod megbánni, ha elolvasod.