David Attenborough: Egy élet a bolygónkon
Sziasztok! Az e heti bejegyzésem egy filmkritika/filmajánló lesz. Kérlek
legyetek elnézőek, még soha nem írtam kritikát (csak könyajánlót). A
film címe pedig: Egy élet a bolygónkon A film David Attenborough
"tanúvallomása". A híres természetfilm rendező bemutatja, hogy bolygónkat egy emberöltő alatt tettük tönkre és mi fog történni a következő generáció életében, ha nem cselekszünk azonnal. Sablonosnak tűnhet az expozíció, de, egyrészt akármilyen béna lehet egy környezetvédelemről szóló film (ha nem valótlanok az állítások), akkor csak több ember fog hallani a témáról és esetleg cseleledni. Másrészt pedig ez a film egyáltalán nem béna vagy sablonos. Azt mondjuk én kicsit hatásvadásznak találtam, hogy az első jelenetekben David Attenborough Csernobilban sétál és beszél, de ez is indokolt volt. Nyilvánvalóan a filmben elhangzott megoldásokra felmerülnek újabb kérdések és problémák, de egy 1,5 órás filmben nem lehet mindent kifejteni, megmagyarázni. Egy ilyen filmnek az a lényege, hogy eljusson minél több emberhez és megváltoztassa a gondolkodásukat, azonban az igazi változtatást nem nekünk, átlagos embereknek kell megtenni, hanem a nagyvállalatoknak, cégeknek, gyáraknak, tudósoknak (most a klíma változásra gondolok, nyilván a szeméttermelésben és még sok másban Mi is tudunk cselekedni). Ez azonban csak úgy sikerülhet, ha mi megmutatjuk, ez az álláspontunk.
A sablonos expozíción, Csernobilon és a felmerülő problémákon kívül viszont nem találtan kivetnivalót a filmben. Ellenben pozitív dolgokat annál inkább.
A dokumentumfilm első részében David Attenborough elmeséli, hogy tudtuk egy ember élete alatt a Földet ennyire lepusztítani és elfoglalni. Ahogy a természettudós életét végigkövetjük, láthatjuk mennyi volt az egyes években a Föld légkörének szén-dioxid koncentrációja, hány százalék volt az érintetlen terület, és mennyi ember élt a Földön. Közben felvet problémákat és hibákat, amiket elkövettünk. Szép lassan pedig eljutunk 2020-ig (a film 2020-as), Attenborough pedig kíméletlenül elmondja, mit rontottunk el, mi a mostani állás.
A következő harmadban David Attenborough "megmutatja" mi fog történni, mi várható az elkövetkező évtizedekben. Ezek a képsorok elég megrázóvá sikerültek, de épp csak annyira, hogy változtatásra késztessen minket.
A film utolsó részében pedig a tudós megmutatja hogyan tudnánk változtatni, mi lenne, ha a jövőben jóra fordítanánk a helyzetet, és hogyan kéne ezt tenni.
A film nem csak azért lett ennyire zseniális, mert kevés ilyen szép és látványos dokumentumfilmet láttam még, hanen azért is mert tartalmilag teljesen egyértelmű és érthető. De miért is csodálkozunk ezen, hisz ez minden David Attenborough filmre egytől egyig elmondható.
Néhány másik bejegyzés, ami érdekelhet
Még egy fontos dolog: a bejegyzéseim hétfőnként jelennek meg, ha szeretnétek feliratkozni a hírlevélre, ezt a főoldalon tehetitek meg.