Mit is kéne most csinálni?

• Mit is kéne akkor kezdeni ezzel? - kérdezte Tony.
• Hát, megtanulunk ültetni, és megfejtjük a nagymama titkát. - felelte Lola.
• De ahhoz még nagyon sokat kell tanulnod. Én sem tudok még eleget.
• Jó. Te majd tanítasz, én pedig dolgozom plusz pénzért még többet. Abból te meg beiratkozol valamilyen jó suliba. Jó lesz így?
• Huh... Hát gyorsan eltervezted. Nem biztos, hogy lesz rá időm.
• Na persze, nincs időd. Mi mellett nincs időd?
• Hát gondolom, majd dolgoznom kell, lakást bérelni, nem lakhatok nálatok örökké.
• Felőlem lakhatsz.

Mikor ezt Tony meghallotta, nem tudott nemet mondani. Hiszen ő is érezte, hogy először életében valami igazán fontosba keveredett. Ráadásul ez a kislány számít rá.

• Hát mit mondhatnék? Rendben. De akkor mind a kettőnknek keményen kell dolgoznunk és a szüleidet mindenképp be kell avatni. - döntött végül Tony.
• Ne! Ők nem értenének velem egyet. És azt mondanák, inkább gyűjtsek pénzt a nagy utazásra. Lehet, hogy igazuk is van...
• Nem! Te többre vagy hivatott, minthogy a tömegbe tartozz, te nem vagy odavaló!
• Lehet. De én olyan buta vagyok. Ahhoz, hogy kijussak, csak pénz kellene.
• Hé, ne mondj ilyet! Te eszes vagy, csak tanulnod kell, és sokkal okosabb leszel nálam. és gondolj bele, amit most tanulni fogsz, ugyanúgy fel tudod majd használni ahhoz, hogy elmehess az Új Földre. Hisz soha nem tudsz fogni annyi pénzt összegyűjteni, hogy csak azzal elmehess. Tanulni is kell hozzá. Bár tudod mi a véleményem erről.
• Jó. Akkor kezdjük! - csapta fel az első könyvet Lola, amit talált.
• Várj, várj! Először az alapokkal kezdjük! Hány évet jártál suliba?
• Hármat. Hétévesen kezdtem és tíz voltam, amikor már munkába kellett állnom.
• Hihetetlen!
• Tudom, de csak kevesen mennek tovább, te is tudod!
• Igen, csak úgy sajnállak! Na, vágjunk bele...

... És hetek teltek el így. Délelőtt dolgoztak, délután tanultak, és Tony még éjszakai rakodómunkát is vállalt. Így öt hónap múlva Tony beiratkozhatott a kevéske egyetem közül a legjobbra, a Kaliforniában található San Diego Tudományegyetemre, fizika és kémia szakra. Lola szülei persze támogatták, azt hitték, Tony mégis el akar menni. Remélték, hogy majd Lolát is elviszi magával. Ezért engedték a tanulást és a sok együtt töltött időt. Igen, Lola szülei szűklátókörű emberek voltak. De csak a lányuk érdekét nézték, és soha nem álltak volna az útjába.

Persze Lola nagyon csalódott volt, hogy Tonynak el kell utaznia, de most már egyedül tanult, könyvekből. Tony csak hétvégenként ellenőrizte, és hát lassan már azt tanította neki, amit ő az egyetemen tanult. Egyszer aztán megtörtént az a beszélgetés, aminek meg kellett történnie.

• Úgy gondolom, ott a helyed az egyetemen. Túlnőttél az én tudásomon. Tudom, hogy nincs sok pénzed, de az egyetem haladó szellemű, úgy értem, hogy nem az az egyetlen cél, hogy elmehess. Adnak lehetőséget, hogy kísérletezz. Együtt kutathatnánk! Eleget tanultál! És van egy nagyon segítőkész kutatócsapatom. Őket is beavathatnánk! Kérlek, gyere!
• Nem kell így könyörögni, minden álmom elmenni. De gondolj bele! Még nem vagyok 16 se. Ha ők be is engednének az egyetemre, akkor is, mit szólnának anyáék? Még azt sem döntöttem el, hogy el akarok-e menni az Új Földre.
• Komolyan azt gondolod, hogy ezért tanítottalak ennyi ideig, hogy elpazarold a tudásod azokra az emberekre? Nem is emberek, szörnyetegek!
• Honnan tudod, hogy ilyen gonoszak? Jó, mindegy. Ne kezdjük újra ezt a vitát! Tudod, hogy fontosabb dolgunk van.
• Tudom. Kérlek, jöjj el! Csak akkor fognak elvinni, ha a világ tudja, mekkora tehetség vagy.
• Jó, de hogy fogunk megélni?
• Nyugi, megkérdeztem a kutatóközpontot, és azt mondták, tudnak egy koléggiumi lakást és kevés fizetést biztosítani. Most még csak nekem, de hidd el, hogyha megtudják, milyen zseni vagy, neked is fognak biztosítani egy kis pénzt.
• Jó, hát legyen!

És egy hét múlva Lola és Tony már együtt ültek a vonaton, és bizakodva várták a jövőt.

A háttér forrása: