A zöld ereje_első fejezet
Sziasztok! Tavaly májusban kezdtem el írni a kisregényem, amit eredetileg novellának terveztem, de kissé kinőtte magát. Az iskolánk iskolaújságjában jelenik meg havonta egy rész, de sokan mondták, hogy érdemes lenne feltennem ide is, szóval mostantól kéthetente fogok feltölteni egy-egy új részt/fejezetet:)
Lola Morgan, a doboz és a fiú
- Gyere Lola! Itt van Tony!-hallatszik odalentről.
- Egy pillanat!-Kiáltott vissza Lola.
Az alacsony, 15 év körüli lánynak egyedül az arca komolysága árulkodott a koráról. Dús, barna haja és szép arca volt, gyönyörű, értelmes, kék szemekkel. Lola Morgan tekintetén látszott, hogy élete korántsem gondtalan, de mégis volt benne valami vidámság, pajkosság.
Bizony, Lola és családja élete nem volt egyszerű. 2100-at írunk, az emberek a földet szinte teljesen tönkretették. 2090-ben a tudósok elkövettek egy óriási hibát, ami miatt a növények szinte teljesen eltűntek a földről. Szerencsére addigra kifejlesztettek egy módszert az oxigéntermelésre, ami többé-kevésbé kompenzálta ezt a hibát. De a föld nem lett zöldebb és szebb sem. 2095-ben viszont megtalálták a lehetőséget arra, hogy elmehessenek a már régóta fölfedezett New Earth nevezetű lakható bolygóra. El is ment közel 7 milliárd ember ám 1 milliárd itt maradt. Voltak akik túlságosan szerették, tisztelték a bolygót ahhoz, hogy elhagyják és voltak olyanok akiknek nem volt rá pénzük. Ezeknek az embereknek nagy részük ma már egyszerű munkásként dolgozik. Üzemanyagot készítenek, amiért cserébe minden hónapban ételt kapnak. Az állatok a növényekkel együtt pusztultak ki, bár a tengerben még maradtak növények és állatok is.
Általában csak unatkozni és pihenni járt fel a padlásra, de most egy konkrét dolog érdekelte: Nagyanyja, aki 2 hónappal ezelőtt halt meg, neki adta a padláson porosodó titokzatos láda kulcsát. A láda tartalmát eddig senkinek sem árulta el. De most persze nem tudja meg mit rejt, nem értheti meg miért őrizte olyan féltő gonddal a nagyanyja mert itt van Tony! Csodás!- Tony édesapját örökbe fogadta a nagymamája és mindig is saját fiaként nevelte. Amikor nagyon fiatalon elhunyt, Tony-val is ugyanezt tette. Sőt! Sikerült megszereznie egy helyet neki az évente 10 embert kiválasztó tehetség programra, akiknek később majd lehetőségük lett volna elmenni az Új bolygóra. De ő lusta volt és elszalasztotta ezt a fantasztikus lehetőséget! Ezt egyébként nagyanyja sohasem tudta meg. És most ő szeretne szállást kérni tőlük? Ez felhábortó! Na, mindegy a szülei megengedték, hogy itt éljen, így neki is el kell viselnie őt.
Lola lemászott a lépcsőn, átfutott a nappalin és egyszer csak szembetalálta magát egy közel 190 centis, vállig érő barna hajú, 16 éves komoly sráccal. Ez lenne Tony? Az a kis satnya, alacsony, beképzelt és magát felsőbbrendűnek tekintő kisfiú? Ez szinte lehetetlen.
- Szia!-köszönt a fiú.
- Szia!-Köszönt vissza korántsem olyan kedvesen Lola.- Anya, visszamehetnék?
- Előtte mutasd meg a házat Tony-nak!- Mondta mosolyogva Ellie, Lola anyukája.
- Arrgh! Rendben. Gyere.-indult el futva.-Ez itt a konyha, ez az én szobám, ez a nappali, ez a te szobád lesz, ott kell fölmenni a padlásra...-Hadarta.-Ennyi. Nekem pedig most mennem kell.
- Várj!
- Mi van már???
- Elvileg nálad van a nagyi által rám hagyott láda és a kulcsa is. Oda tudnád adni?
- Hé, azt a ládát rám hagyta!
- Hát a végrendelete szerint az unokájára.
- Aki én vagyok! Hisz te nem vagy a vérszerinti rokona!
- Én vagyok az idősebb!
- De nem is tudta, hogy nem mentél el.
- Ez igaz, de szerintem mindkettőnkre akarta hagyni. Nem szabad összevesznünk az örökségünkön!
- Igazad van együtt nyitjuk ki. Gyere!
Fölmentek a padlásra, majd Lola elővette a ládát. Kinyitotta és kiesett belőle egy levél.
- Olvasd föl!-Mondta Tony.
Kedves Unokáim! Igen, remélem, most ketten olvassátok ezt. Először is: Tony, tudom, hogy nem mentél el. Már akkor tudtam, amikor azt a levelet írtad, amiben az volt, hogy egy nap múlva felszállsz. De nem haragszom rád, te ott nem lettél volna boldog. Sajnálom, hogy nem Lolának adtam a lehetőséget, de te akkor veszítetted el az apádat, azt akartam, hogy érezd, nagyon szeretlek és nem vagy egyedül. Lola drágám, remélem jól vagy és még mindig van benned valami abból az általam annyira szeretett pajkos, vidám kislányból. Sajnálom, ha úgy érezted Tony fontosabb volt nekem, és sajnálom azt is, hogy nem neked adtam a lehetőséget. Remélem, hogy mindketten jól vagytok, fel tudjátok majd fogni a láda tartalmának jelentőségét és véghez viszitek helyettem ezt a küldetést.
Szerető nagymamátok