A rákosi vipera sikertörténete

Sziasztok! Ebben a bejegyzésben a rákosi viperáról és megmentésének sikersztorijáról lesz szó. Ha érdekel ez a téma, akkor tarts velem! :)

     A rákosi vipera egyedül a Kárpát-medencében él, Magyarország legmérgesebb kígyója, és, mint az összes Magyarországon őshonos hüllő, fokozottan védett. Habár mérge nagyon veszélyes, rejtőzködő állat. Herman Ottó a Pest megyei Rákos-patak közelében talált rá, így lett a neve rákosi vipera. Egyébként nagyon szégyenkeztem, amikor ezt olvastam, hiszen gödöllői lakosként (pláne, hogy a Rákos-pataktól két km-re se lakunk), igazán illett volna ismernem ezt a történetet. Később, az 1950-es évek környékén, a Rákosi-rendszerben parlagi viperának emlegették, ám az 1990-es években visszakaphatta méltó nevét.

    Persze, ekkor merült fel a kérdés, hogy egyáltalán érdemes-e visszanevezni szegény állatot, hiszen ekkor már a kihalás veszélye fenyegette. Szerencsére 1993-ban elindult a rákosi vipera fajmegőrzési programja, amelynek fő célja a faj mesterséges szaporítása és eredeti élőhelyeire visszatelepítése volt. A munkálatok megkezdése csak 2004-ben volt lehetséges, hiszen előtte még fel kellett mérni a rákosi vipera állományát, és veszélyeztetettségének fokozatát. A statisztikák pedig szörnyű eredményt mutattak. Szerencsére a kezdeményezésnek sikerült elnyernie az Európai Unió LIFE programjának támogatását, így a Kiskunsági Nemzeti Park területén nemsokára felépült a Rákosivipera-védelmi központ. A tenyésztés pedig sikerrel járt, ugyanis az évek során 3250 rákosi vipera született itt. Az élelmezésükért sem kell aggódnunk, hisz a Fővárosi Állat- és Növénykert tücsöktenyészete állandó segítséget nyújt a kis viperák etetésében. Természetesen rengeteg más munkálat zajlik még, a magyar nemzeti parkok közös erővel igyekeznek megfelelő környezetet nyújtani ezeknek a páratlan állatoknak.

Források: